Barlangmély

-->

Tipikus családi ház volt a hatvanas évekből, amit az öreg parasztházak elé építettek az utcafrontra Két ablak az utcára nézett, ahogy kell, a ház mellett kocsibeálló, mögötte a kis kert, nyugággyal berendezésű kicsit megkopott tucatház. Pár gyümölcsfa, egy fenyő, ahogy kell. Mozgásérzékelős lámpa az ajtó felett. Fehér szőrcsimbók, közepes méretű kutya ácsorgott a kertben, mikor megérkeztek. Vászja Nem szerette a kutyákat.

-Tied? -kérdezte, már csak azért is, hogy a kutya lássa Palival van.

-Á. Apámé. Nagyon öreg juhászkutya. Szinte vak, az orra sem túl jó. Most azon gondolkozik ki lehetsz te.

-Ja hogy itt a szüleiddel laksz.

-Ja? Nem. Itt a szüleim laknak. Én albérletben lakom, de a ma estét elkérte az egyik lakótársam. Tudod hogy van ez. 
Bementek. Bent mikró búgott a tv hangja mellé. Valami pörkölt szag terjengett, kis matatás hangjai.

-Pali?

-Szia anya.

-Csókolom. - Vászja elnyomott egy mosolyt még mielőtt az kivirágzott volna. Nem szokott semmilyen korú nőnek csókolomot köszönni, de ez a ház ez a hang csókolomot kívánt. Kamaszkora jutott eszébe és a haverjai megfáradt szülei.

-Nahát. - lépett ki a Pali sovány, tréningbe burkolt anyja a konyhából. Pár foga hiányzott. A markából szotyizott. - 'szittem a Lali az.

-Ő.. - Pali tanácstalanul fordult Vászja felé, arcán egyre terült szét a mosoly.

-Vászja. - nyújtott kezet, aztán látva a nő zavart bénázását ahogy a szotyimagokat a zsebébe próbálja tuszkolni, segítségkérően Palira nézett.

-Ő Vászja, ő pedig az anyám. - egyikről a másikra mutatott aztán megindult a ház vége felé. - Szuper. Erre gyere... Vászja... - a sötét folyosón besötétedett olajképek sorakoztak. Sötétre pácolt ajtók között haladtak egyre hátrább. - Miféle név ez?

-Sajátos. - Vászja belépett Pali birodalmába.

A szobát körben sötétre pácolt dobogó szegélyezett, rajta vastag szőnyegekkel, szivacsokkal és párnákkal. Alacsony asztalkákon és fali polcokon vízipipa, gitárok, tabla, konga, didgeridoo, pánsíp. A falakon nagy batikolt kendők és ugyanazon kéztől származó akvarellek. Minden képen enyelgő alakok voltak. Az ablak alatt a sarokban bevetetlen magaslábú ágy, fölötte kis polcon olajok és aromák takaros rendben. A ajtó belső oldalán életnagyságú poszter az emberi csontokról és pár izomról. Vászja elismerően füttyentett.

-Fülledt nálad az erotika.

-Á nem. - Pali úgy állt a szoba közepén mint egy karmester a zenekar előtt. - Csak szeretem jól érezni magam. Ha már hazajövök, legyen az egy nyaralás.

-Ja persze, nem itt laksz.

-Tudod a szekrényekben tartom az elődeid lenyúzott bőrét. - pacskolta meg a dobogót jelentőségteljesen. Az arca elkomolyodott. Annyiszor ijesztgette a legközelebbi barátait, hogy most ezzel a vágyott idegennel elragadták a rutnok. A csend megkeményedett.

-Mi van? - Vászja nem ijedt meg, de érezte hogy válaszút előtt van. Vagy megijed és most rögtön hazamegy, vagy állja a sarat és valami komoly kalandban lesz része. Mint általában, most is könnyen döntött. - Szeplős vagyok. Nem éri meg a melót.

Pali elmosolyodott. Kicsit bele is pirult. A szeretőit is ijesztgette már, de sosem szex előtt – Bocs. Csak néha kiszalad belőlem az állat. Muszáj kicsit megijesszelek, hogy működjön a kémia. - hazudta.

-Ez neked ilyen laboratóriumi dolog? Inkább gyere közelebb s nézd meg magad milyen egyszerű. -Vigyorgott Vászja és széttárta a karjait, hagyva a táskáját a földre esni. A kabátja szétnyíló szárnyai alatt szinte párolgott a teste. - Fegyvertelen vagyok, próbáld ki.
Pali megrázta a fejét. 

-Ülj fel ide és mesélj. - mutatott a dobogó egy pontjára Pali majd vetkőzni kezdett. Vászja is ledobta a kabátját cipőjét és törökülésbe felült a megjelölt helyre. A szavak, amik folyton megtöltötték a fejét most szinte cserben hagyták. A történetek kibomlottak mint valami szőnyeg és ő pont olyan kíváncsisággal hallgatta a saját szavait mint Pali, az elbűvölt hallgatóság, de a történetnek valahogy nem lett veleje. Míg Vászja beszélt, Pali bekapcsolta a fűtést, vizet forralt a sarokba rejtett vízforralóban, meggyújtott pár gyertyát és átöltözött valami könnyű nadrágba. Vászja beszélt. A története elveszett a párnák és textilek redőiben, a padlót borító hajópadló erezetében, végül elhallgatott. Pali ott állt kevesebb mint karnyújtásnyira előtte és várt. A szája sarkában kis mosoly játszott.

-Olyan mikor beszélsz, mintha hiányozna valami a világból, és azzal, hogy beszélsz rámutatsz erre.

-Akkor ez nem túl kellemes. - Vászja már nem akart többet beszélni.

-De nagyon is vonzó. - benyúlt Vászja mellett a párnák közé és egy furulyát vett elő. - Beszélj. - mondta majd fújni kezdte halkan, finoman.

Vászja próbált beszélni, a maga megszokta módon, de sehogy nem kerekedett értelmes mondata sem.

-Nem megy. Talán majd máskor. - nem ezért jött.

-Meséld máshogy. - Pali kicserélte a furulyát pánsípra. - Mesélj a kezeddel.

-Mint egy pantomimes?

Pali egészen közel hajolt, egyszerre volt nagyon vonzó és nagyon ijesztő, a fémesen kopogó lábaival és szikár széles vállú felsőtestével valami gonoszkás éllel a szemeiben.

-Mesélj úgy, ahogy nekem mesélnél. Most úgy mesélsz, ahogy a barátodnak szoktál.

Vászja leszállt a dobogóról.

-András nagyon sokat tud rólam olyasmit amit más nem, és rengeteg dolgot nem tud amit rajta kívül szinte mindenki. Téged nem ismerlek.

-Hát akkor éppen ideje hozzákezdened. Mindjárt reggel és akkor véged. - Az arca komoly maradt, csak a szeme nevetett.

Vászja azon kapta magát, hogy hamarosan a pánsíp fújtatásának ritmusára kezdett lélegezni. Aztán elindult a keze, hogy bejárja Palit, aki szeme vidáman csillogott a pánsíp fölött.

Már Vászja felett volt, kezei keményen fogták Vászja felhúzott térdét mikor elkapta ismét az ördögi érzés és megvillantotta magából az állatot. Az ütemen nem változtatott csak behajolt Vászja fölé és összeszűkült szemekkel torokhangon morgott neki. A mozdulatai egyre durvábbak lettek, a torok morgás halk volt és reszelős. Vászja szeme kinyílt és bár a keze nem váltott ütemet a farkán a gondolatai eltávolodtak az élvezettől.

-Mi ez?

-Félsz? - Pali hangja suttogás volt két lélegzetvétel között.

-Kéne?

-Nem.

Még egyet lökött rajta mielőtt elélvezett, aztán megtámaszkodott Vászja feje mellett. - Nem kell. Csak tudod az ösztönök. 
Vászja nézte aztán keze ütemet váltott. -Olyan ismerős vagy nekem. Olyan mint egy gyerekdal amit sokáig nem hallasz, de mikor meghallod belefacsarodik a szíved. - pár mozdulat és elélvezett.

Ott feküdtek a dobogón egymás mellett.
-Sosem voltam még gyerekdal. Elég... hm... aggasztó gondolat.
Vászja elvigyorodott.
-Ezt kompenzálod mi, a horror mosollyal.
-Mit csinálok?

-Jó ez neked gondolom, hogy ijesztgeted az embereket.

-Csak a barátaimat szoktam, mert ők...

-elbírják. - Vászja nyugodtan nézegette a hanyatt fekvő Palit. - Köszönöm. Majd visszaélek vele alkalom addtán, mert azt a barátoknak szabad.

-Mit? - Pali teljesen elvesztette a fonalat. Vászján járt az esze, hogy mennyire máshogy reagál.

-Jó neked ez? - Törte meg a csendet Vászja.

-Jön, mint a fing, mint az ásítás. Jön és kész és nem lehet visszatartani sokáig. Lehet vele bénázni, hogy visszatartod, hogy elnyomod, de attól még ott van. Úgyhogy ha nincs veszély kiengedem.

-Mindig fölül vagy?

-Fiúkkal mindig.

-Lányokkal nem?

-Lányokkal mindenféle van, de a legjobb hármasban.

-Ah.- Vászja elmosolyodott és újra a mennyezet foltjait nézegette Pali arcéle helyett. - Az még nem volt.

Sokadik reggel volt már mikor együtt zötyögtek a buszon, a párás reggeli szürkületben. Túl voltak egy kávén és egy kis könnyed örömön már. A válluk egymásnak nyomódott a buszon ülve.

-Igazából rühellem ezt.

-A reggeli buszozást?

-Azt hogy ijesztgetek. Olyan gáz. Nem haragszom én senkire, komolyan. Majdnem bárkivel tudnék ordasakat szexelni, pedig már nem vagyok kamasz. Tényleg jól csinálom. Frankó a zene is, az is jól megy, de az is akkor jó, ha hallja valaki, pláne ha megkíván tőle. Frankó. De ez, basszus, ez minek?

-Doki?

-Ja ne már. Majd bogyókat fogok szedni meg dilidokihoz járni, mi?

-Hát akkor?

-Nem tudom.

-Van még ezer módszer.

-Jah.

A busz bekanyarodott a végállomásra.

-Én metróval... - Vászja orra megvörösödött a hidegtől.

-Én gyalog, kösz. - kezet fogtak. - Akkor majd beszélünk... - Azzal elgondolkodva megindult az EZO ház felé. Vászja egy kicsit még toporgott a mozgólépcső tetejénél, aztán elővette a mobilját.

-Hello. Futás van?

-Aha. Mondd. - András mellett süvített a szél.

-Kéne a lélegeztető csajszi száma.

-Jaj ne. Elkaptad? - aztán elnevette magát.

Vászja is belenevetett a telefonba.

-Nem, csak egy barátomnak lehet hogy segítene.