Na és akkor még ott voltak a nők, vagyis a lányok, akik néha tényleg inkább voltak nők, mint lányok. Az anyja mindent észrevevő figyelemmel kísérte őket. Már akiket látott. A suliból hazafele vagy az edzés előtti találkozók között András mint valami álmatag zen létező nyugodt jókedvvel lavírozott. A napjai rendre ugyanolyan szerkezetűek voltak. Szerencsére az órán vagy a szünetben meg tudta tanulni az anyagot, így a délutánok és az esték nem igényeltek különösebb feszítettséget. Reggel futás, aztán suli. Hazafele valakivel valami könnyed szociális élet. Hattól edzés, este vagy alvás vagy ismét valami levezető gyakorlat sörrel vagy anélkül. Lányok pedig mindig voltak körülötte. Vászja köszörülte is a nyelvét rajta eleget. Mert igaz ami igaz, sokszor ő maga nem vette le, hogy egy lány miatta vagy csak úgy vagy másvalaki miatt tart e velük.
Azon a télen a Kupec már nem volt a csapat mumusa. Szépen csendben létezett az edzéseken. Pontosan követte az utasításokat és tette a dolgát. Hogy az edzésen kívül mi mocskos üzlete volt, arról András tudni sem akart. De megkövetelte, hogy ha hívja, a Kupec azonnal menjen. Az apja akkoriban már elvárta hogy délután esetenként jelenjen meg egy egy árverésen. Ahova András előszeretettel vitette magát a Kupec kocsiján. Olyankor beszélgettek is. A világaik amik azért elég távol álltak egymástól, dacára a közös sportnak, ilyenkor kicsit mintha közeledtek volna. András néha érezte ahogy a Kupec világának szabályai megváltoznak a vele való beszélgetés hatására. Vászja mindig kikérdezte ezekről az utakról és mindig megállapította, hogy nem barátság ez. András olyankor bólogatott, hogy valóban, de valahogy mégis működik.
-Hátasállat. - motyogta Vászja. - Ő a te hátasállatod. Visz ahova kéred, és a két szállítás között fél szemmel figyel. Nem eteted ugyan meg almozod, de nálad van a titka.
-Nem tudom bizonyítani, ahogy akkor sem tudtam. Valahogy mégis hatott.
-Szerintem reméli, hogy ez a barátságnak látszó viszony neki még jövedelmezhet. - Vászja fintorogva harapott a szalámis zsömlébe. A villamosmegálló korlátján ültek. Száraz hideg téli este volt.
-Eljátssza? Hű. -András kidobta a szalvétát és visszaült a korlátra - Bevettem. Illetve még mindig.
-Be. Vannak hátasok akik aztán megtanulják hogy ez jó nekik és hűek lesznek.
-Na de a Kupec egy ember! - András elnevette magát. - Nem hátas, Vászja. Mesélj inkább. - tett pontot a beszélgetésre és előbányászta a füzetet
A Budai Henivel évfolyamtársak voltak, de sosem beszéltek. Heni évfolyamelső volt és gyakorlatilag saját udvartartása volt a töri előkészítőről és a retorikai önképzőről begyűjtött rajongóiból. A neve gyakorlatilag fogalom volt az iskolában, irígyek és imádók táborára osztva a diákok jelentős részét. András mint sportember Heni érdeklődésének margóján sem jelent meg. Ahogy András sem tette be a lábát a retorikai önképzőbe, és azon kevés diák közé tartozott aki némi értetlenséggel figyelte Heni megosztó létezését. Aztán jött a baleset. Heni síelés közben igen nagyot esett. Többszörös töréssel hónapokra ágyba kényszerült. Tavasszal az udvartartásának már nem volt érdekes meglátogatni, sőt inkább volt unalmas nyűg, mint egó építő jótékonykodás, valami későbbi előnyért befektetett figyelem. Tavaszra Heni mellől kikopott a rajongótábor. Panni, a szalmaszőke mindig pirospozsgás másodikos lányka, akivel abban az időben András találkozgatott azonban a kemény maghoz tartozott. Így keveredett András egy péntek délután a bimbózó orgonák utcájába és a Budai Heni szobájának szőnyegére. Heninek rengeteg izgalmas könyve volt. A falakon színházi plakátok, trafó jegyek és a sarokban egy igazán minőségi hifi vette körül. Az ablaka alatt az orgona éppen ébredezett a téli álomból, mikor András kivette a sporttáskájából Vászja aktuális füzetét.
Heni színjátszó körbe is járt és történész akart lenni vagy pszichológus. Imádta manipulálni a hangulatot a hangjával. Képes volt pillanatok alatt egy mondat segítségével teljesen más irányba terelni a beszélgetést. Andrást nagyon szórakoztatta, hogy ott ül abban a fészekszerű ágyban egy lány, aki világokat teremt a hangjával és az eszével.
Budai Heni nem volt szép. Illetve ha csak képet látna róla valaki valószínűleg nem jegyezné meg. Átlagos arc, magyar-barna haj, átlagos testalkat. De aki beszélni hallotta valószínűleg hosszan nem felejtette el. András megkérte hogy ajánljon neki könyvet. Heni pedig egy listát adott neki, azzal, hogy következő pénteken menjen vissza hogy megbeszélhessék amit elolvasott. Panni júniusra már Vászjával járt, júliusban pedig végleg kikerült az életükből. Helyette megjelent Heni, és a fikcionárius retorika. A verbális világalkotás és a kísérleti történelem fogalma. A kemény maggal, akik megmaradtak Heni körül újrajátszották a történelmi eseményeket, igyekezve objektíven megvizsgálni, hogy történhetett e vajon másként. Heninek meggyőződése volt, hogy a történelem nem egzakt tudomány, hogy minden amit állítanak, az valójában csak teória, így szabad az út, és fantázia kérdése, hogy mit hozunk ki belőle.
András számára kitárult egy eddig tökéletesen láthatatlan és ismeretlen világegyetem. Őszre a Buda Heni úgy illeszkedett az életébe mintha mindig is ott tátongott volna egy hatalmas üreg, amit Heni pont tökéletesen kitölt. András nagy érdeklődéssel hallgatta az elemzéseket és elmélkedéseket mindenféle eseményről, amik Heni gondolkodásában mindig egyes emberek egyedi döntései voltak. Minden békekötés, minden hadüzenet, minden kihajózó felfedező életében ott sejtett valami nagyon is emberi és egyedi motivációt. Ezeket szerette kutatni. András pedig meghallgatta és kérdezett, új látószöget mutatott és reggelente elvitte magával futni, pedig Heni kifejezetten ódzkodott minden hajnali kültéri tevékenységtől. A reggeli futások azonban romantikusak voltak a maguk izzadságszagú fizikai valóságukban.
-Kell hogy ennyi agyvelőedzés mellé kicsit hagyd ébren is pihenni az agyad. - mondogatta neki András. - Délután kellene futnod, 2-5 között. Akkor pihentetne legjobban.
-Utálok futni. - mondta ilyenkor Heni és gy mosolygott ahogy csak ilyenkor szokott. - De nem zongorázhatok sporttevékenység címen, most hogy már meggyógyult a lábam. - mondta olyan hangon mintha saját gyermekének magyarázná. - Mi lenne ha inkább edzőterembe mennénk? Mondjuk egy evezőpad elég izgalmas lenne...
András megcsókolta.
-Reggel vagy sétálni vagy kocogni vagy futni kell. Ha nagyon nem, akkor még úszhatsz is, de a mozgásnak természetesnek kell lennie, olyannak amit az ősember is csinált. Választhatsz. Semmi evezőpad.
-Nem vagyok ősember.
-Olvass utána. - tette le a pontot András és Heni kezébe adta a futócipőt.
Azon a télen a Kupec már nem volt a csapat mumusa. Szépen csendben létezett az edzéseken. Pontosan követte az utasításokat és tette a dolgát. Hogy az edzésen kívül mi mocskos üzlete volt, arról András tudni sem akart. De megkövetelte, hogy ha hívja, a Kupec azonnal menjen. Az apja akkoriban már elvárta hogy délután esetenként jelenjen meg egy egy árverésen. Ahova András előszeretettel vitette magát a Kupec kocsiján. Olyankor beszélgettek is. A világaik amik azért elég távol álltak egymástól, dacára a közös sportnak, ilyenkor kicsit mintha közeledtek volna. András néha érezte ahogy a Kupec világának szabályai megváltoznak a vele való beszélgetés hatására. Vászja mindig kikérdezte ezekről az utakról és mindig megállapította, hogy nem barátság ez. András olyankor bólogatott, hogy valóban, de valahogy mégis működik.
-Hátasállat. - motyogta Vászja. - Ő a te hátasállatod. Visz ahova kéred, és a két szállítás között fél szemmel figyel. Nem eteted ugyan meg almozod, de nálad van a titka.
-Nem tudom bizonyítani, ahogy akkor sem tudtam. Valahogy mégis hatott.
-Szerintem reméli, hogy ez a barátságnak látszó viszony neki még jövedelmezhet. - Vászja fintorogva harapott a szalámis zsömlébe. A villamosmegálló korlátján ültek. Száraz hideg téli este volt.
-Eljátssza? Hű. -András kidobta a szalvétát és visszaült a korlátra - Bevettem. Illetve még mindig.
-Be. Vannak hátasok akik aztán megtanulják hogy ez jó nekik és hűek lesznek.
-Na de a Kupec egy ember! - András elnevette magát. - Nem hátas, Vászja. Mesélj inkább. - tett pontot a beszélgetésre és előbányászta a füzetet
A Budai Henivel évfolyamtársak voltak, de sosem beszéltek. Heni évfolyamelső volt és gyakorlatilag saját udvartartása volt a töri előkészítőről és a retorikai önképzőről begyűjtött rajongóiból. A neve gyakorlatilag fogalom volt az iskolában, irígyek és imádók táborára osztva a diákok jelentős részét. András mint sportember Heni érdeklődésének margóján sem jelent meg. Ahogy András sem tette be a lábát a retorikai önképzőbe, és azon kevés diák közé tartozott aki némi értetlenséggel figyelte Heni megosztó létezését. Aztán jött a baleset. Heni síelés közben igen nagyot esett. Többszörös töréssel hónapokra ágyba kényszerült. Tavasszal az udvartartásának már nem volt érdekes meglátogatni, sőt inkább volt unalmas nyűg, mint egó építő jótékonykodás, valami későbbi előnyért befektetett figyelem. Tavaszra Heni mellől kikopott a rajongótábor. Panni, a szalmaszőke mindig pirospozsgás másodikos lányka, akivel abban az időben András találkozgatott azonban a kemény maghoz tartozott. Így keveredett András egy péntek délután a bimbózó orgonák utcájába és a Budai Heni szobájának szőnyegére. Heninek rengeteg izgalmas könyve volt. A falakon színházi plakátok, trafó jegyek és a sarokban egy igazán minőségi hifi vette körül. Az ablaka alatt az orgona éppen ébredezett a téli álomból, mikor András kivette a sporttáskájából Vászja aktuális füzetét.
Heni színjátszó körbe is járt és történész akart lenni vagy pszichológus. Imádta manipulálni a hangulatot a hangjával. Képes volt pillanatok alatt egy mondat segítségével teljesen más irányba terelni a beszélgetést. Andrást nagyon szórakoztatta, hogy ott ül abban a fészekszerű ágyban egy lány, aki világokat teremt a hangjával és az eszével.
Budai Heni nem volt szép. Illetve ha csak képet látna róla valaki valószínűleg nem jegyezné meg. Átlagos arc, magyar-barna haj, átlagos testalkat. De aki beszélni hallotta valószínűleg hosszan nem felejtette el. András megkérte hogy ajánljon neki könyvet. Heni pedig egy listát adott neki, azzal, hogy következő pénteken menjen vissza hogy megbeszélhessék amit elolvasott. Panni júniusra már Vászjával járt, júliusban pedig végleg kikerült az életükből. Helyette megjelent Heni, és a fikcionárius retorika. A verbális világalkotás és a kísérleti történelem fogalma. A kemény maggal, akik megmaradtak Heni körül újrajátszották a történelmi eseményeket, igyekezve objektíven megvizsgálni, hogy történhetett e vajon másként. Heninek meggyőződése volt, hogy a történelem nem egzakt tudomány, hogy minden amit állítanak, az valójában csak teória, így szabad az út, és fantázia kérdése, hogy mit hozunk ki belőle.
András számára kitárult egy eddig tökéletesen láthatatlan és ismeretlen világegyetem. Őszre a Buda Heni úgy illeszkedett az életébe mintha mindig is ott tátongott volna egy hatalmas üreg, amit Heni pont tökéletesen kitölt. András nagy érdeklődéssel hallgatta az elemzéseket és elmélkedéseket mindenféle eseményről, amik Heni gondolkodásában mindig egyes emberek egyedi döntései voltak. Minden békekötés, minden hadüzenet, minden kihajózó felfedező életében ott sejtett valami nagyon is emberi és egyedi motivációt. Ezeket szerette kutatni. András pedig meghallgatta és kérdezett, új látószöget mutatott és reggelente elvitte magával futni, pedig Heni kifejezetten ódzkodott minden hajnali kültéri tevékenységtől. A reggeli futások azonban romantikusak voltak a maguk izzadságszagú fizikai valóságukban.
-Kell hogy ennyi agyvelőedzés mellé kicsit hagyd ébren is pihenni az agyad. - mondogatta neki András. - Délután kellene futnod, 2-5 között. Akkor pihentetne legjobban.
-Utálok futni. - mondta ilyenkor Heni és gy mosolygott ahogy csak ilyenkor szokott. - De nem zongorázhatok sporttevékenység címen, most hogy már meggyógyult a lábam. - mondta olyan hangon mintha saját gyermekének magyarázná. - Mi lenne ha inkább edzőterembe mennénk? Mondjuk egy evezőpad elég izgalmas lenne...
András megcsókolta.
-Reggel vagy sétálni vagy kocogni vagy futni kell. Ha nagyon nem, akkor még úszhatsz is, de a mozgásnak természetesnek kell lennie, olyannak amit az ősember is csinált. Választhatsz. Semmi evezőpad.
-Nem vagyok ősember.
-Olvass utána. - tette le a pontot András és Heni kezébe adta a futócipőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése