Voltak az életében kínos pillanatok, amikor se Vászja se az erő nem állt mellette. A Kupec például versenyen állt elé. Illetve a verseny előtt az öltözőben. Voltak szabályok a pályán és voltak szabályok az öltözőben. Mindenki aki sportol tudja ezt. De azok akik ellenfelek, akik között dől el a bajnokság vagy legalábbis akivel egymást előzgetik a rangsorban azok azonnal felismerik egymást. Már kicsi korban. Amikor először kerülnek egymás mellé a szer előtti sorban állásnál.
Andrásnak ilyen volt a Kupec, akinek Kupács Róbert volt a neve, de valahogy rajta maradt a Kupec név. Szépen ki volt verve négy foga, amiből csak kettőt pótoltatott. Az orra rövid volt és tömpe, az agya gyors és kiskapuzó. András ismerte jól a fajtáját az apja árveréseiről. Nem ők hasították a nagyot, de mindig ott voltak, és nagyon ügyesen futottak rá a lepattanóra. Ott tudta kezelni az ilyen alakokat, a szeren vagy az öltözőben nem.
Aznap egymás után mentek, sorsolás szerint, késő délután. Elég stressz volt ez így is. De amikor meglátta a wc ajtóban mosolyogva a Kupecet, meghűlt az ereiben a vér. Szembetűnő volt, hogy mennyire felgyúrta magát az elmúlt évben. Magabiztosabb is lett és valahogy mintha magasabb is. Az a mosolygás és laza körömpiszkálás már szinte manírosan túljátszott volt. András igyekezett rá sem nézni. A mozdulatban ahogy ellépett a Kupec mellett és gondosan kezet mos, ráismert az általános iskolás félszegségére, ahogy igyekszik meghúzni magát, tudva hol a helye. Aztán megerősödött, és mivel a félelem minden éjszakájának része volt, egy idő után rájött, hogy a valóságnál az álma sokkal félelmetesebb. Úgyhogy egy nap megfordult és egyetlen pontos ütéssel gyomorszájon vágta a Lapics Lacit.
A Kupec azonban tudott verekedni. Bár igyekeztek vigyázni a kezükre és úgy egyáltalán magukra, az ilyen balhésabb figurák kénytelenek voltak a legjobbak lenni. Egy ütés, és nincs bunyó. Mindenki kihátrál. Andrásnak is megvoltak a maga egy egy esetei, de a Kupec más volt. Ő volt a mumusa az edzésen szinte mindenkinek. A Kupec tud úgy elmenni melletted, hogy eltörik a kisujjad. Ami semmi másban nem hátráltat csak az érdemi munkában. Verseny előtt.
Lemaradt kicsit, babonából. Becsukta majd kinyitotta a szekrényét. Aztán újra kinyitotta és elmondta azt a négy sort amit ilyenkor szokott. Vászja egyik versét. Az arca ismét duzzadni kezdett, a szemei mintha széjjel csúsztak volna. Szédült egy kicsit úgyhogy visszarogyott a padra. A pad megbillent és a Kupec gondosan letakart batyuja a földre borult. Az oldalzsebéből pedig takaros kis zacskó csusszant elő, benne vidám tablettákkal.
András csak nézte és nem hitt a szemének. Az arca ormótlannak érződött, a térdei megremegtek. Óvatosan felszedte a Kupec holmiját hogy már csak a kis zacskó pihent a repedezett kövön.
A Kupec persze ezt a pillanatot érezte a megfelelőnek, hogy visszasiessen az öltözőbe. Első mozdulatával felkapta a zacskót és betette a táskájába. Aztán elkezdett ordítani, hogy miért nyúl András a holmijához. Aztán már ütött.
Mikor Pista bá berohant, András merően bámult a Kupec arcába, miközben az éppen elengedte a nyakát.
Pista bá nem hallotta az utolsó mondatot, csak a hosszú csendet találta ott és a két egymást kerülő sportolóját.
Vászja nem indult ezen a versenyen, így mese és oldott hülyéskedés helyett egyedül indult haza késő este. A zúzódások fájtak és ilyen előzmények után az eredményei is elmaradtak a várttól.
A mögötte stabilan csattogó lépteket egy idő után kifejezetten fenyegetőnek érezte, úgyhogy megállt és visszafordult, miközben a sporttáskát bedobta két autó közé.
-Bazd meg Kupec, verekedjünk itt és most, ha ezt akarod.- morogta a meggörnyedve érkező alaknak.
A Kupec megállt jó két méterre tőle és dideregve hunyorgott rá.
-Nem.. nem akarlak bántani... - félrenézett. - Vedd fel a táskád. Csak azt akartam kérni... hogy. Érted.
-Nem. - András feltette a táskáját és maga elé eresztette a Kupecet.
-Kérlek. Ez a verseny nagyon kellett. Ha benne vagyok az ötben akkor átvesz a Misi bá.
-A Misi bá? - András megállt. - Mi köze a kurva drogodnak a Misi bához?
-Nem az, nem az amire gondolsz, az ilyen izé.
Aztán lehajtotta a fejét és kicsit megcsóválta.
-Mindegy. azt csinálsz amit akarsz, de ha hallgatsz, megteszek neked bármit.
A Kupec újra felnézett, egyenesen András szemébe.
-Bármit. - ismételte meg halkan.
-Ha szólok nem csak a sport de a magán életednek is annyi. Nagyon sok ez a tabletta.
-Akkor nem szólsz?
-Egy patkány vagy, bazdmeg. Nem menthetlek meg magadtól. - az arca újra dagadni kezdett. - De ha most hallgatok akkor megmentem az életed, valójában. - kirázta a hideg.
-Akkor?
-Akkor tudod a választ, Kupec. Akkor az enyém vagy.
A Kupács Róbert némán meghajolt.
Andrásnak ilyen volt a Kupec, akinek Kupács Róbert volt a neve, de valahogy rajta maradt a Kupec név. Szépen ki volt verve négy foga, amiből csak kettőt pótoltatott. Az orra rövid volt és tömpe, az agya gyors és kiskapuzó. András ismerte jól a fajtáját az apja árveréseiről. Nem ők hasították a nagyot, de mindig ott voltak, és nagyon ügyesen futottak rá a lepattanóra. Ott tudta kezelni az ilyen alakokat, a szeren vagy az öltözőben nem.
Aznap egymás után mentek, sorsolás szerint, késő délután. Elég stressz volt ez így is. De amikor meglátta a wc ajtóban mosolyogva a Kupecet, meghűlt az ereiben a vér. Szembetűnő volt, hogy mennyire felgyúrta magát az elmúlt évben. Magabiztosabb is lett és valahogy mintha magasabb is. Az a mosolygás és laza körömpiszkálás már szinte manírosan túljátszott volt. András igyekezett rá sem nézni. A mozdulatban ahogy ellépett a Kupec mellett és gondosan kezet mos, ráismert az általános iskolás félszegségére, ahogy igyekszik meghúzni magát, tudva hol a helye. Aztán megerősödött, és mivel a félelem minden éjszakájának része volt, egy idő után rájött, hogy a valóságnál az álma sokkal félelmetesebb. Úgyhogy egy nap megfordult és egyetlen pontos ütéssel gyomorszájon vágta a Lapics Lacit.
A Kupec azonban tudott verekedni. Bár igyekeztek vigyázni a kezükre és úgy egyáltalán magukra, az ilyen balhésabb figurák kénytelenek voltak a legjobbak lenni. Egy ütés, és nincs bunyó. Mindenki kihátrál. Andrásnak is megvoltak a maga egy egy esetei, de a Kupec más volt. Ő volt a mumusa az edzésen szinte mindenkinek. A Kupec tud úgy elmenni melletted, hogy eltörik a kisujjad. Ami semmi másban nem hátráltat csak az érdemi munkában. Verseny előtt.
Lemaradt kicsit, babonából. Becsukta majd kinyitotta a szekrényét. Aztán újra kinyitotta és elmondta azt a négy sort amit ilyenkor szokott. Vászja egyik versét. Az arca ismét duzzadni kezdett, a szemei mintha széjjel csúsztak volna. Szédült egy kicsit úgyhogy visszarogyott a padra. A pad megbillent és a Kupec gondosan letakart batyuja a földre borult. Az oldalzsebéből pedig takaros kis zacskó csusszant elő, benne vidám tablettákkal.
András csak nézte és nem hitt a szemének. Az arca ormótlannak érződött, a térdei megremegtek. Óvatosan felszedte a Kupec holmiját hogy már csak a kis zacskó pihent a repedezett kövön.
A Kupec persze ezt a pillanatot érezte a megfelelőnek, hogy visszasiessen az öltözőbe. Első mozdulatával felkapta a zacskót és betette a táskájába. Aztán elkezdett ordítani, hogy miért nyúl András a holmijához. Aztán már ütött.
Mikor Pista bá berohant, András merően bámult a Kupec arcába, miközben az éppen elengedte a nyakát.
Pista bá nem hallotta az utolsó mondatot, csak a hosszú csendet találta ott és a két egymást kerülő sportolóját.
Vászja nem indult ezen a versenyen, így mese és oldott hülyéskedés helyett egyedül indult haza késő este. A zúzódások fájtak és ilyen előzmények után az eredményei is elmaradtak a várttól.
A mögötte stabilan csattogó lépteket egy idő után kifejezetten fenyegetőnek érezte, úgyhogy megállt és visszafordult, miközben a sporttáskát bedobta két autó közé.
-Bazd meg Kupec, verekedjünk itt és most, ha ezt akarod.- morogta a meggörnyedve érkező alaknak.
A Kupec megállt jó két méterre tőle és dideregve hunyorgott rá.
-Nem.. nem akarlak bántani... - félrenézett. - Vedd fel a táskád. Csak azt akartam kérni... hogy. Érted.
-Nem. - András feltette a táskáját és maga elé eresztette a Kupecet.
-Kérlek. Ez a verseny nagyon kellett. Ha benne vagyok az ötben akkor átvesz a Misi bá.
-A Misi bá? - András megállt. - Mi köze a kurva drogodnak a Misi bához?
-Nem az, nem az amire gondolsz, az ilyen izé.
Aztán lehajtotta a fejét és kicsit megcsóválta.
-Mindegy. azt csinálsz amit akarsz, de ha hallgatsz, megteszek neked bármit.
A Kupec újra felnézett, egyenesen András szemébe.
-Bármit. - ismételte meg halkan.
-Ha szólok nem csak a sport de a magán életednek is annyi. Nagyon sok ez a tabletta.
-Akkor nem szólsz?
-Egy patkány vagy, bazdmeg. Nem menthetlek meg magadtól. - az arca újra dagadni kezdett. - De ha most hallgatok akkor megmentem az életed, valójában. - kirázta a hideg.
-Akkor?
-Akkor tudod a választ, Kupec. Akkor az enyém vagy.
A Kupács Róbert némán meghajolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése