Terápia

Pali elindult a hang után a folyosón, végig le a sok lépcsőn a kapuig. Rá sem nézett a halkan horkoló portásra. Az utcai lámpák fénye narancssárgára festette a fákat. Pali kibotorkált. A férfit nem látta sehol. A kezei szorosan ölelték még mindig a cilindert. A két sört kivette és letette a kapualjba, had örüljön aki megtalálja. Lesétált a villamoshoz. Leült a járdaszegélyre és mélyeket lélegezve próbált úrrá lenni a pánikon. Fejébe nyomta a cilindert aztán előkotorta a telefonját, de hiába nyomkodta a gombokat Vászja nem volt kapcsolható. Hosszan ült ott vacogva mire rájött, hogy az utolsó villamos rég elment az elsőig meg még órák vannak. Elindult hát gyalog a sínek mentén valamerre. A szeles széles utak sosem voltak teljesen kihaltak. Ő pedig, mintha egyedül lenne otthon a tükör előtt, úgy állt meg megnézni magát egy egy kivilágítatlan kirakatban. Kereste az okot, amitől ő tűnt ijesztőbbnek, és nem a halálfej forma alak, de nem látott magán semmit ami ne lett volna meg korábban is. Jelmez szerű ruha, éles, markáns vonások, tiszta acél rövid szárú gólyaláb érzetű protézis.
Sikerült az első villamosnak még a vonalon találnia, ahogy imbolyogva lassan poroszkál a sínek között. A villamos csengetett ő pedig hálásan integetett, hogy hadd szálljon fel. A vezető végül ajtót nyitott és pár fáradt arcú munkással becsilingeltek Kelenföldre.
Vászja lakása kicsi volt és rumlis. Pali csak egyszer járt ott. Emlékezett a faltól falig, padlótól mennyezetig érő zsúfolt könyvespolcokra. A sarokban álló, láthatóan napi használatban lévő futópaddal. Vászja sajátos ki nem mondott dolgai mindenütt. Ahogy várta a liftet, és ahogy a piros festékbe karcolt szövegeket nézegetve felrepült a nyolcadik emeletre egyre azt mantrázta, hogy Vászja nem fél. Vászja az egyetlen aki soha egy percre sem félt tőle. Soha.
Kopogott és várt. Aztán csöngetett. aztán kopogott. Aztán nekidőlt homlokkal az ajtónak.
-Kérlek. Kérlek. - motyogta még akkor is mikor az ajtó kinyílt és az álomtól bedagadt szemű Vászja behúzta a lakásba.
Állt egy darabig és fürkészte Vászját aki konkrétan rá sem nézett, csak levette a cilinderét, lehúzta a kabátját, kihámozta az ingekből és ráparancsolt, hogy vegye le a nadrágját és ha meg van kerüljön beljebb, tegye le magát aludni, de ha nem, akkor is fogja be a száját. Azzal ott hagyta Palit az egylépésnyi előszobában és visszamászott az ágyába.

Reggel be sütött a nap. A sok könyvtől folyton papír illat volt, mint valami könyvtárban. Vászja Pali felé fordulva feküdt és figyelte az arcát. Mikor Pali végre kinyitotta a szemét Vászja nyugodt arcvonásai nem változtak.
-Szólj ha eljött az ideje a kávénak.
-Még nem.
-Jó.
-Kösz hogy itt...
-Szívesen.
Vászja halványan mosolygott.
-Nem voltam túl kedves. Bocs.
-Nem gond. Tegnap messze te voltál a legkedvesebb.
Vászja csak nézte.
-Mit látsz?
-Inkább érzem. - felült és Pali felé fordult - Amit szoktam veled. A taszítást és vonzást egyszerre. - vigyorgott - Szeretem. Izgalmas.
-Tegnap halálra rémítettem vagy húsz koleszos gyereket azzal, hogy kimentettem egy lányt egy erőszakoskodó faszi kezéből.
-Mit érdemel az a bűnös. - bólintott Vászja, mintha mi sem lenne természetesebb.
-Nem akarom ezt. Olyan.. - hanyatt fordult, el az ablakon beáradó énytől - Olyan mintha egyre rosszabb lenne. - Kereste a szavakat. - Én nem csinálok semmit, és mégis mindenki megrémül. Addig jó volt amíg nem figyeltem, vagy amíg van valami szexis dolog...
-Amíg lenne kedved dugni.
-Igen. - Pali ránézett Vászjára. - Honnan tudod?
-Figyelek.
-El kell menjek valami dokihoz. Valami agy-kurkászhoz.
-Hm. Lehet. - Vászja a takaró redőit kezdte babrálni. - Sok válasz lehet. Ismerve téged, nem biztos hogy az agyad kemikáliákkal való elzsibbasztása jó megoldás erre.
-De valami nagyon nem oké velem.
-Ez nagyon te vagy. - Vászja felkelt és az egyik könyvespolchoz lépett. - Nem olyan ez mint Sámon haja, hogy levágják és erejét veszti. Nincs olyan sejted ami nem lenne ilyen kettős. - hátra fordult az ágy felé - Te egyszerre vagy nagyon vágyott... és itt direkt nem a vonzót mondom. És egyszerre vagy taszító is. És ennek nem sok köze van a lábadhoz, bár ha őszinte akarok lenni, ez a fura protézis olyan túlvilágivá teszi a járásod.
Pali csak leste mire jut az eszmefuttatással.
-Volt egy ilyen előadás... kik is csinálták? Ők jutottak eszembe rólad mikor először voltam nálad, és körbe matattad a szobát. Igen! - visszaült az ágy szélére és felnyitotta a gépét.
- Duda Éva társulat volt. - mondta lelkesen és mutatta a videót Palinak - Nézd meg. A Faun.
A gép az ágyon, mögötte Pali egyre sötétedő arca, mellette Vászja mosolygós nyugalma ahogy együtt nézik a bizarr modern balettet, amiben egy nő vív a benne dúló bujasággal, a mássággal ami csak valaki mellé állva látszik, a rajongással ami felzabálja és a kirekesztettséggel ami a rajongással együtt jár.
-Érted? - tette le a gépet Vászja. - Érted már mi vagy te?
-Egy különc, kicsit undorító krícsör.
-Nem. Te egy különlegesség vagy. Egy vágyott lény akivel nem lehet azonosulni teljes egészében. Akit más még csak nem is érthet meg, mert nem valószínű, hogy 20%-nál nagyobb arányban hasonlítanál bárkire.
-Ilyen vagyok mint az ... az a nő?
-Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy te vagy a Faun?
-Mondjuk ezt ha attól elmúlik. - bizonytalanul elmosolyodott.
-Sosem fog elmúlni, de nevet adhatsz neki és megismerheted azt aki te vagy. -elgondolkozva nézett ki az ablakon. - Keressünk olyasmit amihez hasonlítasz. Valami olyan dolgokat amik segíteni megérteni milyen vagy. Nincs új a Nap alatt. Biztosan mások is éltek már át hasonlót, vagy voltak ilyen állapotban.
Felállt és lekapta a takarót Paliról.
-Te nagyon valamilyen vagy. Ha én lennék ilyen elveszett én keresnék példaképeket, akik harmóniában élik azt ami bennem diszharmónia.
-Ezt most komolyan mondod?
Vászja visszadobta a takarót Palira és leült az ágy elé a földre, így a fejük kb egy magasságban volt. -Tudod ki a faun? Milyen egy faun?
-Ilyen? - mutatott a gépre Pali.
-Ez egy interpellálás.
-Kecskelábú római isten? - ráncolta a homlokát emléktöredékek után kutatva.
-Talán a leghosszabb életű görög isten, álnéven beóvakodott Rómába és a katolikus mitológiában is derekasan részt vállal. - Vászja egyre jobban vigyorgott. - Szerintem ha elkezdenél ismerkedni vele, sok dolog a helyére kerülhetne benned.
-Te vagy az egyetlen aki soha egy pillanatra sem ijedt meg tőlem.
-Hát. - felállt az ágy elé és nyújtózkodott egyet - Akkor húzódj beljebb, hadd feküdjek vissza.
Paliban benn szakadt egy elkezdett mondat aztán elnevette magát.
-De miért nem?
-Csak. - fogta be a száját Vászja és magukra húzta a takarót.