Belváros

-->

Pali estére összekapta magát annyira, hogy Vászjával tartson egy kis sörözésre. Belvárosi kerthelyiségben találkoztak Vászja még vagy egy tucat ismerősével. Elég sokan voltak ahhoz, hogy elvegyüljön, és Vászjától is elég távol mehetett úgy, hogy ha mégis együtt lépnének le, megtehessék.

Az ilyen helyek jellegzetes lampionos, kerti-székes bája egészen lelazította, meg az a két pár sör-unikum amit maga elé vett kezdésnek.

A szeme mindenhova a koleszban látott férfit vizionálta, úgyhogy egy idő után inkább csak a lányokat figyelte. Az amelyik ott ringatta a testét a beszélgetések morajában elvesző zenére, kezében valami borospohárral, elég bizarr volt ahhoz, hogy jobban megnézze.

Alapvetően egy kicsi, jellegtelen lány lett volna. Bölcsészes göncökben, kifesthetetlen szemmel és színtelen bőrrel. A haja valami kazalban a fejére tornyozva, és a körmein a fekete lakk foltosan kopott. De a csuklóján csörgő a kis egérkoponyákból font láncok, és a nyakában lógó átlátszó műanyagba öntött pók felkeltette az érdeklődését. Amikor Palira nézett Pali kezében megállt a pohár. Kis várakozás után inkább visszatette az asztalra. A lány pedig lehunyta a szemét és elfordult. Pali vett két mély levegőt és elmélázott, hogy mekkora az esélye hogy egy ilyen lány ne legyen magányos. A lány, mintha tudná ismét odafordult és újra felnyitotta a még olyan messziről is bántóan véres szemét. Pali nem vette le róla a szemét. Nem mozdult csak figyelte. A lány pedig odalépett elé és beleivott a sörébe. A szeme fehérje teljesen vörös volt.

-Láttalak már. - mondta miközben Pali sörére cserélte a saját üres borospoharát.

-Lehet. - Pali csak a szemét nézte. - Borra nem kéne sört.

-A hányás is csak egy ürítés. - mondta erre a lány és kedvesen elmosolyodott. - A nedvek örök körforgása a miénk. - billegett kicsit és egyre jobban mosolygott. - Még nem döntötted el, hogy tetszem e, igaz?

-Igaz. - Pali elvigyorodott, és ezzel a szóval már el is döntötte. - De szívesen megismernélek. Mondjuk táncolj velem. Aztán meglátjuk.

-Nem tudok táncolni. - Nézett végig magán a lány. - Csak így ahogy az előbb.

-Nekem meg nincs lábam.

-Van.

-Nincs.

-Hülye vagy.

-Te meg vak? - Pali felállt a lány elé és beleszagolt a hajába. Cigi és nedves föld szaga volt. Samponnak nyomát sem érezte. Kis testszag és kétféle cigaretta szagát ismerte fel.

-Nem, csak a megerőltetéstől kipattannak az erek.

-Ez inkább olyan mint ha műtötték volna.

-Jaj mindenem úgy vérzik mindig. Amikor kislány voltam anyám azt hitte vérzékeny vagyok. De nem, csak folyik folyik mindig ha alkalma van. Folyik, érted így mindenen keresztül, mint valami horrorfilmben.

-Durva. - Pali vigyorgott. - Hogy hívnak?

-Teola. Zoltán Teola. - vigyorgott.

-Mivel erőltetted meg magad?

-Eszméletlen testeket pakoltam egész délután.

Pali pislogott kettőt.

-Fura vagy.

-Te csak ne mondd másra hogy fura, te kecskelény. - kiitta Pali sörét és a magányosan várakozó utolsó unikum után nyúlt. Pali megfogta a kezét és poharastul emelte a saját szájához. Lassan beleivott úgy, hogy a lány is fogta a poharat.

-Olyan nem is tudom, buja vagy, meg ijesztő is, meg szexi is. - kacagott és elengedte a poharat.

-Hm. Teola?

-Igen.

-Engem Palinak.Falvin Pál, kérlek. - meghajolt kicsit. A lány komolyan kezet nyújtott.

-Hello.

Pali kezet fogott vele, bár még pont látta mennyire koszos a lány tenyere.

-Szia. - fogta és nem engedte. Tola nyugodtan várt. Vörös szemeit Palin nyugtatta. - Miért pakol egy ilyen gyönge lány eszméletlen testeket?

-Ezért fizetik, tudod. Ki akarod próbálni?

-Ohh. - elengedte a szurtos kis kezet és egy pillanatra megnézte mennyire lett koszos a sajátja. - Mivel jár ez?

-Alkohollal, korommal, vérrel esetleg sárral, kevéske ondóval és nyállal.

-Fáj?

-Nekem?

-Bárkinek?

-Persze. - belenézett az üres pohárba Pali mellett, felkapta és felemelte. - Na szia. - mondta és egy pillanat alatt ott hagyta Palit a kérdéseivel együtt.

-Várj. - mondta Pali szinte magának egy kis idő múlva. - Bolond lány, várj. - körbenézett, de már nem látta sehol. Vászja egy asztal mellett állt, aminél öten ültek és vigyorogva hallgatták a sztorijait. A hely tele volt emberrel, volt néhány kutya és sok bicikli. A pincérek folyamatosan szedték le a megüresedett poharakat és az emberek állandó áramlása mint a kert és a ház vérkeringése keringett az asztalok és a pult között.

-Kecskelény. - ízlelgette a szavakat. - Faun. - nézegette a kezét, aztán a lábát is. - Kecskelény. Hm. Odament Vászjához és kivárta a sztori végét.

-Add ide a telefonod, az okosabb szebb és gyorsabb mint az enyém.

-Minek?

-Rákeresek erre a faunra.

-Most? - Vászja előkotorta a telefonját. - Kecskelábú, szarvas isten a római panteonból. A pásztorok védelmezője és a nimfák nagy hajkurászója. Buja, csábító hirtelen haragú. - lebiggyesztette a száját. - A'szem ennyi.

-És ki furulyázik?

-Az pán. Pán-síppal. Tudod. - Vászja vidáman legyintett. - Badarság. A római istenek a görögökből lettek zömében. Aki Pán volt Athénban az Faun lett Rómában. - kortyolt egyet a söréből. - A'szem.

Pali matatott kicsit a telefonon, aztán visszaadta. - Páni félelem, Vászja te nagyokos, páni félelem, csak ennyit mondok. Tudod milyen?

-Minden alapot nélkülöző zsigeri PÁNIK. - elnevette magát, aztán vidáman megindult mag előtt tolva Palit a bárpult felé. Ahogy pár lépésre megközelítették, Pali meglátta a pult végében, a kuka és egy bicikli közé szorulva a lányt ahogy a összesimulva áll egy öltönyös alakkal. Az alak kissé megrogyva lassan csúszott lefelé, míg végül letérdelt Teola előtt. Arcát a lány ágyékához szorítva sírt.

Pali csak nézte őket és nem bírt szabadulni a képtől. Vászja egy kicsit ácsorgott mellette aztán inkább kért pultnál mindkettőjüknek. Mire visszaért Palihoz a kis nő és a fickó elmentek. Pali felült a kukára és láthatóan össze volt zavarodva.

-Ismered valamelyiket?

-A lánnyal váltottam két szót. Ugyanilyen fura volt az is.

-Akkor kár meglepődni.

-Azt mondta kecskelény vagyok.

-Jaj már megint ez. - Vászja elfordult. - Külön kórtermet nyitok nektek, basszus, Ganésa és Faun akik együtt söröznek a Grandinoban. - Pali kezébe nyomta a sört és visszament az asztaltársaságához.

Pali lekecmergett a kukáról. Lassan kortyolgatta a sörét úgy botorkált körbe hátha észreveszi Teolá valahol. De hiába rótta a köröket, a lány nem került elő.

Teola csak néha adott fel hirdetést, így is tele volt a naptára. Volt aki boszorkányként ismerte, volt, aki terapeutaként. Volt aki azt hitte szociális munkás, volt aki azt hitte kurva. Áron történetesen úgy gondolta, Teola valamiféle termékenység istennő domina papnője.

Fenyves Áron termékelosztási csoportvezető volt. Élete minden percének gondos őre pedig 19 éves kora óta felesége, Zita. Zita feddhetetlen életű, minta anyja volt 18 éven át Judit és Barbara nevű lányaiknak, akikből gyógytornász és védőnő lesz hamarosan. A lakásuk nett, rendes, minden a helyén, minden a maga precízen megalkotott rendjében, mint egy gépben. A gép egyik fogaskereke volt Áron, egy másik pedig Zita. De az olaj, az ő esetükben, ahogy vagy harminc másikban is, Teola volt.

Áronnak volt pár mocskos kis titka, amiket Teola gyógyítgatott. Olyan titkok amik lyukat ütnének a padlón, átégetnék az újságokat is. Olyan dolgok amiket ugyan elakar a feleség szoknyája, de attól még a férjben ott rohaszt a bűntudat.

Ha Áronon eluralkodott a megvetés önnön lénye felé felkereste Teolát aki rituálisan megszabadította őt. Áron az első alkalommal undorodott az erősen sminkelt szigorú kis nőtől, különösen mikor az ellentmondást nem tűrve elővezette a terápiája gyakorlati részét, istennőjének alkotási mechanizmusát.

-Az első alkalom ingyen volt, úgyis lesz második. - dobta Áron ölébe a zoknigombócot Teola. - Ne félj. Ha újra elkap csak gyere ide és elrendezzük.

Áron még csak a lakótelepről jött ki, már két kukába belehányt és ez nem lett jobb később sem. Öt nap múlva mégis ott toporgott a tízemeletes tövében, bebocsájtást remélve a szentélybe, ahol végre megkapja méltó büntetését és feloldozását. Arra kellett csak figyelnie, hogy a következő két napban Zita meg ne lássa ruha nélkül.

Teola szerette a bűntudatú megkeseredett embereket. Azokat különösen, akik magukat tartják a világ mocskának. Azoknak még mindig volt mit mutatni. A szomorú üzletemberek, az agresszív családapák, és az aberrációikat zugban kiélő középkorú férjek világa volt az övé. Néha, ahogy Áron és Zita esetében is, végzett magzatelhajtást is, füvekkel, mint az ükanyái. Zita bűntudta az elhajtott gyermek után úgy kivirágzott, hogy Teola újra és újra elmeséltette Áronnal a felesége megnyilvánulásait.

Áron bűnei ott lapultak minden második férfiban. Zita bűnei minden második nőben. Összeillettek végső soron. Teola pedig megadta legalább az egyiknek a feloldozást, mert igazán ahhoz értett. Megteremtette a bűntudatot és feloldotta azt. Ezért fizették.

Másik állása legalább ennyire kedves volt neki. Hétvégente hajléktalanokat szedett össze és oltott be, látott el mint szociális munkás. Kiment a helyszínekre, a ragacsos kunyhókba és huzatos zugokba. A nyomorult fekvőhelyekre és lemosott sebeket és kötözött fekélyeket, és meghallgatta a történeteket és adott magából annyit, amennyit csak képes volt.

A mocsok és a földszag, az izzadság és az ürülékszag mind olyan mélységekbe rántották ahonnan vasárnap úgy kelt fel mint egy kemény tél után kisarjadó első rügy. Tisztának érezte magát, erősnek és vitálisnak. Mindegy hogy előző éjjel büntetett e éppen valakit a mocskos gondolatai miatt, vagy egy alkoholista nyomorult földönfutónak szerzett meghitt perceket, a vége minden reggel megtisztult feltámadás volt.

Titok volt ez, hiszen titoknak kellett lennie. Nem volt a világon senki, Teola meglátása szerint, aki ésszel fel tudta volna fogni miért helyes hogy így él.

Az anyjának annak idején, mikor az első csavargót hazavitte, megetette és lemosdatta azt mondta hogy nincs gyönyörűbb a gyarlóságával szembenéző embernél. Az anyja persze azt hitte valami szekta szippantotta be. Valójában nem volt szekta, csak egy kép, ahol korommal és földel szórnak be egy nőt valami termékenységi rítus kapcsán. Egyetlen kép volt ez egy National Geographic magazinban, valamikor a kilencvenes évek elején. Teola nem tudta elolvasni a cikket mivel nem tudott angolul, és a fogászati váróból sem merte hazalopni az újságot.

Megmaradt az emlék, és annak az édes íze, hogy csak az igazán sötét mocskok után van megtisztulás élménye.

A grandiós estébe Áron úgy zuhant bele mint egy eltéved nyílvessző. A fura kecskejárású fickótól könnyen elszabadulva Teola a bárpultnál botlott a családapába aki mikor meglátta reszketni kezdett. -Gyere ide... gyere. - motyogta. A száján szinte látszott a kiáramló párlatok gőze. Teola megcsókolta, ahogy papnőként szokta és félrehúzta a pult melletti sötétebb zugba egy kuka mellé.

-Vétkeid meg bocsáttatnak, - súgta a férfinak. - csak istennőd kedvére kell tenned.

Áron arcán a megkönnyebbülés könnyei futottak végig, és lassan térdre esett Teola előtt.

A lakásban aztán szépen kikötötte Áront, ahogy szokta, és sűrű meghatározott rítusok mellett hol pengével metszett finoman a férfi lágy részeibe szinte láthatatlan bemetszéseket, hogy a bűneiről beszéltette. A metszések okozta fájdalom enyhített a bűntudaton, és ha javulást tapasztalt Teola komolyabban is megjutalmazta a férfit.

Végül az eszméletlenre fárasztott testet rágurított a gumimatracra és fellocsolta a férfit.

-Mosakodj, öltözz. Megtisztultál. - jelentette ki fölé hajolva és azzal ott hagyta.

Már a tető egyik járólapján ücsörgött dohányozgatva mikor rájött, mi nem tetszett neki ebben a Falvin Paliban, azon túl, hogy a magabiztos férfiakat kerülte. Pali magabiztos volt és kiszámíthatatlan. Kicsit azt sugallta hogy jobb mint a többiek. Teola nem tűrte az ilyen pökhendiséget. Elkélpzelte ahogy a fiút megfosztja a protézisektől és gúnyosan nevetve rajta hagyja hogy feltörölje a testével a padlót.

Megrázta a fejét.

-Ez nem méltó hozzád, Teo. - feddte meg magát fennhangon. - Ki vagyok te, hogy büntess? Ehh. - szippantott egyet a cigijéből. - Majd aztán jövök csak, Palikám, mikor lesel a magas lóról.