Az A38 hajó volt az egyik kedvenc helye. Persze volt ebben elitizmus is és akadálymentesítettség is. Volt benne víz és ritmus és a hajóbelsők jellegzetes ringása. Pali bút felejteni jött ide. Megfogadta hogy kedves lesz, jó fej és azt az énjét amitől lúdbőrzik egy kicsit mindenki, azt igyekszik valahol útközben elveszteni. Lábra pattant hát. Két inget húzott egymásra és arra a frakkszabású bőrkabátját. Cilindert és sétapálcát vett magához, és kis övtáskát a cuccainak.
A villamoson már kiszúrt magának egy társaságot. Vidáman kuncogó lányokat akik aztán elpirultak a lábát látva. Vigyorogva szállt le velük, majd apró kecskés léptekkel ment oda hozzájuk és kalapot emelve a régi idők eleganciájával hajolt meg előttük. A lányok nevetgéltek és hagyták hogy elvegyüljön közöttük hol egyikkel váltva pár kedves szót, hol másikkal. Óvatosan mérlegelve minden gesztust, nehogy a figyelme egy lányra összpontosuljon.
A koncert jó volt és hangos. Kimosta a fejéből az árnyakat. A lányok hajladoztak a keze között és belekacagtak a hajó tatról a vízen megcsillanó éjszakába. Ő bort hozott nekik és bókolt és könnyedén érintett meg egy kart, egy kezet, apró csókokat váltott és kacérkodásra ingerelte őket. Olyan sosem volt emlékeket idézett bennük, amiket csak elképzeltek pár évvel korábban egy-egy pöttyös könyv vagy szalagos-fürtös lányregény olvasása közben.
Három lányra jutott szétszórt figyelme, és úgy találta ez a tökéletes mennyiség. A pillanat heve tovább melengette őket a kollégium kapujáig, ahol egyetlen percnyi izgatott tanakodás után végül bevitték magukkal, lopva is kuncogva, fel a harmadik emeleti úgy nevezett társalgóba.
A kisebb osztályterem nagyságú szobában, a koszlott fotelekkel és kifakult kárpitú székekkel körberakott ping-pong asztal körül zajlott az élet. Enyhe fű szag, néhány kifli, sok tömény és sok sör sorakozott mindenfelé. Fiatal testek a székeken, fotelekben, az asztalon és a földön. Valami ricsajos mini hifiből beazonosíthatatlan zene adott fehér zajt a beszédfoszlányok köré. Palin kívül voltak még idősebb arcok, páran a sok fiatal lány között. Pár rajongó tekintetű, arcba fésült hajú fiatalember is osztotta az észt.
Pali felült az asztalra és keresztbe tette a lábait. A kabát fecskefarka szétterült körülötte. Cilinderét felfordítva tette maga elé és kimérten bele emelt két bontatlan sört. Aztán odacsalogatta a három lánykát és ott folytatta a flörtölést velük, ahol a kapuban abbahagyta.
Szembe vele egy fotelban, törökülésben egy fickó ült, aki le sem vette a szemét a három lánykáról. Nem telt sok időbe, hogy az egyiket az ölébe édesgesse. Az a fickó sem volt már kamasz. Vékony inas testét igazán divatos holmikba csomagolta. Haja csak borosta, az arca férfiasan ráncolódó. Sármos is lehetett volna, ha felszed pár kilót, és ha nem lenne valami kimondottan nyugtalanító a tekintetében.
Pali nem sokat törődött vele. A humora a fickónak jó volt, bár elég összefüggéstelenül váltott témát. A lánykával nem erőszakoskodott, hagyta had menjen minden a maga tempójában. Pali köré újabb fiatalok gyűltek, ő pedig egyre kevésbé szólt direkt egyikhez vagy másikhoz, sokkal inkább mint egy egyszemélyes színház szórakoztatta az egybegyűlteket. Bele is feledkezett ebbe a jól ismert örömbe, amit sikamlós viccek, a külön a férfiak és külön a nők dicsőítése és eközben élvezettel fogyasztott italok együttese okozott. Talán ha még egy kicsit jobban belelazult volna észre sem veszi, ahogy a fickó kivonszolja a lányt az ajtón. Talán nem is gondolta volna hogy baj van, ha a férfi nem őt nézi eközben, vállak és fejek között, pont őt.
Ügyetlenül felállt és nézett utánuk, aztán inkább elkiáltotta magát.
-Hé! Hé! Hozd vissza!
Mindenki az ajtó felé fordult. A fickó pedig kicsit elmosolyodott, mintha csak erre várt volna és úgy ahogy voltak, ahogy megragadta a lány fejét a hajánál fogva, ahogy az egyik kezét hátracsavarva tartotta maga előtt, megálltak.
-Nem hozom. - mondta nyugodt, vidám hangon. - Az enyém. Ott a többi, legelj azokból.
-Ereszd el. - Pali tett egy lépést a pingpong asztalon az ajtó felé. A kecskés járása a frakk szerű kabátban olyan bizarr volt, hogy a kis nyája kitért az útjából. - Utoljára mondom, hogy ereszd el. -mondta határozottan, bár fogalma sem volt róla, hogy mit tehetne még a lányért.
-Nem jók neked? - bökött a fejével a háttérbe húzódó gyerekekre. - Hehe. - megmozgatta a lány fejét ahogy fogta a haját. - Cseréljünk.
Pali leugrott az asztalról és megindult a fickó felé, nem is gondolkozva hogy hogyan tovább, odament és kitépte a lányt a férfi kezéből és azzal a lendülettel maga mögé penderítette. A férfi lehajolt Pali előtt és villámgyorsan elperdült mellette, be a szobába, a lány után. Mikor Pali megperdült szembe találta magát a csapatnyi fiatallal, a lánnyal, és legelöl a férfivel aki elégedetten vigyorogva nézett rá. Mindenki szeme Palira szegeződött. Bár a neon fények és talán a hajnali óra miatt, de a fickó szeme fehérje kis csillanás volt a sötét szemgödrében. A kis csapat mégsem tőle hátrált sápasztó félelemmel, hanem Palitól. Tőle menekültek a pingpong asztal mögé. Arcukon a halálos rémület rajzolt változatos grimaszokat.A lány aki addig levegőt sem mert venni, míg a férfi megragadva tartotta, most szipogva hátrálva kerülgette a székeket, hogy a barátnői közelébe jusson. A szemében a szemében a prédaállatok rémületével nézett Palira, mintha ő fenyegette volna, nem is a másik. Mintha nem Pali ragadta volna ki a támadó karjából, hanem ő lenne a támadó.
Aztán már mind kiabált, a vigyorgó fickót kivéve aki már lendült is.
Egy mozdulat volt csak ahogy a cilindert felkapta az asztalról és mint valami vödröt a sörökkel együtt oda nyomta Pali kezébe. Majd azzal a lendülettel ellépett mellette. Pali utána fordult, de addigra már csak a hangját hallotta a folyosóról ahogy ugyanazt a mondatot ismételgeti szinte dalolva.
-Ez vagy te. Ez vagy te. Ez vagy te.
A villamoson már kiszúrt magának egy társaságot. Vidáman kuncogó lányokat akik aztán elpirultak a lábát látva. Vigyorogva szállt le velük, majd apró kecskés léptekkel ment oda hozzájuk és kalapot emelve a régi idők eleganciájával hajolt meg előttük. A lányok nevetgéltek és hagyták hogy elvegyüljön közöttük hol egyikkel váltva pár kedves szót, hol másikkal. Óvatosan mérlegelve minden gesztust, nehogy a figyelme egy lányra összpontosuljon.
A koncert jó volt és hangos. Kimosta a fejéből az árnyakat. A lányok hajladoztak a keze között és belekacagtak a hajó tatról a vízen megcsillanó éjszakába. Ő bort hozott nekik és bókolt és könnyedén érintett meg egy kart, egy kezet, apró csókokat váltott és kacérkodásra ingerelte őket. Olyan sosem volt emlékeket idézett bennük, amiket csak elképzeltek pár évvel korábban egy-egy pöttyös könyv vagy szalagos-fürtös lányregény olvasása közben.
Három lányra jutott szétszórt figyelme, és úgy találta ez a tökéletes mennyiség. A pillanat heve tovább melengette őket a kollégium kapujáig, ahol egyetlen percnyi izgatott tanakodás után végül bevitték magukkal, lopva is kuncogva, fel a harmadik emeleti úgy nevezett társalgóba.
A kisebb osztályterem nagyságú szobában, a koszlott fotelekkel és kifakult kárpitú székekkel körberakott ping-pong asztal körül zajlott az élet. Enyhe fű szag, néhány kifli, sok tömény és sok sör sorakozott mindenfelé. Fiatal testek a székeken, fotelekben, az asztalon és a földön. Valami ricsajos mini hifiből beazonosíthatatlan zene adott fehér zajt a beszédfoszlányok köré. Palin kívül voltak még idősebb arcok, páran a sok fiatal lány között. Pár rajongó tekintetű, arcba fésült hajú fiatalember is osztotta az észt.
Pali felült az asztalra és keresztbe tette a lábait. A kabát fecskefarka szétterült körülötte. Cilinderét felfordítva tette maga elé és kimérten bele emelt két bontatlan sört. Aztán odacsalogatta a három lánykát és ott folytatta a flörtölést velük, ahol a kapuban abbahagyta.
Szembe vele egy fotelban, törökülésben egy fickó ült, aki le sem vette a szemét a három lánykáról. Nem telt sok időbe, hogy az egyiket az ölébe édesgesse. Az a fickó sem volt már kamasz. Vékony inas testét igazán divatos holmikba csomagolta. Haja csak borosta, az arca férfiasan ráncolódó. Sármos is lehetett volna, ha felszed pár kilót, és ha nem lenne valami kimondottan nyugtalanító a tekintetében.
Pali nem sokat törődött vele. A humora a fickónak jó volt, bár elég összefüggéstelenül váltott témát. A lánykával nem erőszakoskodott, hagyta had menjen minden a maga tempójában. Pali köré újabb fiatalok gyűltek, ő pedig egyre kevésbé szólt direkt egyikhez vagy másikhoz, sokkal inkább mint egy egyszemélyes színház szórakoztatta az egybegyűlteket. Bele is feledkezett ebbe a jól ismert örömbe, amit sikamlós viccek, a külön a férfiak és külön a nők dicsőítése és eközben élvezettel fogyasztott italok együttese okozott. Talán ha még egy kicsit jobban belelazult volna észre sem veszi, ahogy a fickó kivonszolja a lányt az ajtón. Talán nem is gondolta volna hogy baj van, ha a férfi nem őt nézi eközben, vállak és fejek között, pont őt.
Ügyetlenül felállt és nézett utánuk, aztán inkább elkiáltotta magát.
-Hé! Hé! Hozd vissza!
Mindenki az ajtó felé fordult. A fickó pedig kicsit elmosolyodott, mintha csak erre várt volna és úgy ahogy voltak, ahogy megragadta a lány fejét a hajánál fogva, ahogy az egyik kezét hátracsavarva tartotta maga előtt, megálltak.
-Nem hozom. - mondta nyugodt, vidám hangon. - Az enyém. Ott a többi, legelj azokból.
-Ereszd el. - Pali tett egy lépést a pingpong asztalon az ajtó felé. A kecskés járása a frakk szerű kabátban olyan bizarr volt, hogy a kis nyája kitért az útjából. - Utoljára mondom, hogy ereszd el. -mondta határozottan, bár fogalma sem volt róla, hogy mit tehetne még a lányért.
-Nem jók neked? - bökött a fejével a háttérbe húzódó gyerekekre. - Hehe. - megmozgatta a lány fejét ahogy fogta a haját. - Cseréljünk.
Pali leugrott az asztalról és megindult a fickó felé, nem is gondolkozva hogy hogyan tovább, odament és kitépte a lányt a férfi kezéből és azzal a lendülettel maga mögé penderítette. A férfi lehajolt Pali előtt és villámgyorsan elperdült mellette, be a szobába, a lány után. Mikor Pali megperdült szembe találta magát a csapatnyi fiatallal, a lánnyal, és legelöl a férfivel aki elégedetten vigyorogva nézett rá. Mindenki szeme Palira szegeződött. Bár a neon fények és talán a hajnali óra miatt, de a fickó szeme fehérje kis csillanás volt a sötét szemgödrében. A kis csapat mégsem tőle hátrált sápasztó félelemmel, hanem Palitól. Tőle menekültek a pingpong asztal mögé. Arcukon a halálos rémület rajzolt változatos grimaszokat.A lány aki addig levegőt sem mert venni, míg a férfi megragadva tartotta, most szipogva hátrálva kerülgette a székeket, hogy a barátnői közelébe jusson. A szemében a szemében a prédaállatok rémületével nézett Palira, mintha ő fenyegette volna, nem is a másik. Mintha nem Pali ragadta volna ki a támadó karjából, hanem ő lenne a támadó.
Aztán már mind kiabált, a vigyorgó fickót kivéve aki már lendült is.
Egy mozdulat volt csak ahogy a cilindert felkapta az asztalról és mint valami vödröt a sörökkel együtt oda nyomta Pali kezébe. Majd azzal a lendülettel ellépett mellette. Pali utána fordult, de addigra már csak a hangját hallotta a folyosóról ahogy ugyanazt a mondatot ismételgeti szinte dalolva.
-Ez vagy te. Ez vagy te. Ez vagy te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése